Fordulat a csepeli gyilkosság ügyében – az elkövető három diplomás nyugdíjas

A gyanúsított bűnügyi felügyeletét rendelte el a Budai Központi Kerületi Bíróság 2025. január 2-án megtartott ülésén abban a büntetőeljárásban, amelyben a terheltet emberölés elkövetésével gyanúsítják szabadlábon védekezhet, szökésétől ne kel tartani – közölte a Fővárosi Törvényszék.

A Csepelen történt gyilkosságról szóló ügy részletei a következők: egy 58 éves nőt azzal gyanúsítanak, hogy 2024. december 31-én megölte saját édesanyját. Az eset egy családi házban történt, ahol a nő állítólag többször megszúrta édesanyját késsel, aki a helyszínen életét vesztette. A gyanúsított maga jelentkezett a rendőrségen és tett beismerő vallomást.

A bíróság magatartási szabályként előírta, hogy a terhelt Budapest közigazgatási területét – a jelen és más ügyben eljáró hatóságok idézésére és értesítésére való megjelenésen kívül – csak külön engedéllyel hagyhatja el, lakóhelyét pedig engedély nélkül nem változtathatja meg. A gyanúsított köteles a lakóhelye szerint illetékes rendőrkapitányságon minden hétfőn személyesen jelentkezni.

A bíróság szerint a terhelt megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2024. december 31-án kora délután a családi házukban tettleg bántalmazta, majd egy késsel több alkalommal megszúrta a vele egy háztartásban élő édesanyját, aki a sérülések következtében a helyszínen életét vesztette.

A gyanúsított cselekménye emberölés bűntettének megállapítására lehet alkalmas. A bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúját a terhelt által tett bejelentést tartalmazó hangfájlokról készített feljegyzés, tanúvallomás, az elfogás végrehajtásáról készült rendőri jelentés, valamint a terhelt beismerő vallomása támasztja alá.

Az ügyészség szökés és elrejtőzés veszélye miatt kezdeményezte a gyanúsított letartóztatását, a bíróság azonban az ügyészi indítványt csak részben találta megalapozottnak.

Indokolásában a bíróság hangsúlyozta: bár kétségtelen, hogy a gyanúsított terhére rótt élet elleni bűncselekmény tárgyi súlya kiemelkedő – bizonyítottság esetén 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető –, s a bűncselekmény ún. törvényi nagyságából eredő nagyfokú fenyegetettség már önmagában véve olyan súlyú, amely érdekeltté teheti a gyanúsítottat abban, hogy a felelősségre vonást elkerülje, azonban a szökés, elrejtőzés veszélyére való hivatkozáskor sohasem mellőzhető – a bűncselekmény tárgyi súlya mellett – a terhelt személyi körülményeinek és a bűncselekmény jellegének vizsgálata!

A jelen ügyben rendelkezésre álló adatok szerint a gyanúsított személyi körülményei és életvitele rendezettnek tekinthetőek: büntetlen előéletű, büntetőeljárás korábban nem indult vele szemben, s ezen eljáráson kívül most sem folyik ellene. Három diplomát szerzett, nyugdíjba vonulásáig aktívan dolgozott, 1987 óta a bejelentett lakcímeként szereplő, fele részben a saját tulajdonában lévő ingatlanban él. A terhelt az ülésen arról számolt be, hogy társadalmi kapcsolatai nincsenek, édesanyján kívül nem tartott kapcsolatot senkivel, kifejezetten beszűkült életvitelt folytatott.

A bíróság a szükségesség, arányosság és fokozatosság elvét vizsgálva úgy ítélte meg, hogy bár a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedéssel elérni kívánt célok kizárólag kényszerintézkedés alkalmazásával biztosíthatóak, de a letartóztatás ebben az esetben sem szolgálhat előrehozott büntetésként! A bíróság szerint a gyanúsított esetében a szökés veszélye nem olyan jelentős mértékű, hogy az a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását indokolná.

A bíróság a gyanúsított eljárás során tanúsított magatartása alapján nem észlelt olyan körülményt, amely a terhelt kóros elmeállapotára, mentális zavarára, és így kiszámíthatatlan magatartására utalna, ezért tettét – az eljárás adataira alapozva – egy hosszú évek óta konfliktusokkal terhelt „kapcsolatot követő” indulati cselekménynek tekinti.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.