A kitelepített németekre emlékeztek

A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja alkalmából január 19-én megkoszorúzták a csepeli polgármesteri hivatal falán elhelyezett emléktáblát.

Ezen a napon emlékeznek azokra, akiket a II. Világháborúban, a szovjet hadsereg bevonulása után német nemzetiséghez való tartozásuk miatt Németországba deportáltak, és azokra is, akiket a Szovjetunióba hurcoltak el kényszermunkára.

Amikor a szovjet Vörös Hadsereg a nácik alól felszabadította, egyben meg is szállta Magyarországot. A szovjet katonák – becslések szerint – 250 ezer nőt erőszakoltak meg amellett, hogy a megszállás rengeteg civil áldozattal is járt. A megszállással egy időben megkezdődött a magyarországi németek szovjet munkatáborokba való elhurcolása.Közülük sokan nem élték túl az éhezést és a megpróbáltatásokat.

A minisztertanács 1945. december 22-i ülésén Nagy Imre belügyminiszter – a későbbi miniszterelnök – terjesztette elő a magyarországi németek kitelepítésének tervezetét, amely a kollektív bűnösségen alapult. Ezt 16 miniszterből kilencen támogatták, ketten nemmel szavaztak, öten tartózkodtak. A rendelet alapján mintegy három-négyszázezer német nemzetiségű magyar állampolgárt üldöztek el az országból. Vagyonukat elkobozták. A Rákosi-korszakban később is hazaárulóknak bélyegezték a németség azon tagjait, akik itthon maradtak.

Történészek mintegy 12-14 millióra teszik azoknak a számát, akiket a kelet- és közép-európai országokból, elsősorban Lengyelországból és Csehszlovákiából költöztettek el erőszakkal, vagy hurcoltak el munkatáborokba. A halálos áldozatok számát 600 ezer főre becsülik.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .